Elos Nap - Regi Es Uj

Szerettunk volna viszontlatni dolgokat es uj helyeket is felfedezni. Reggel kilenckor felszalltunk a hazunkkal szemben megallo metrora(igy karpotolva lettunk a londoni szallasunktol 15 percre levo megallo megallo miatt) es elmetroztunk a Washington Square Park megallohoz. Ezen a teen lathato az a diadaliv, ami a Jobaratok sorozat focimeben is latszik, valamint egyik kedvenc regi filmem a Mezitlab a parkban is innen kapta a nevet. Egyebkent a Diadalivtol indul a hires 5. Sugarut is. Ez a kornyek hires a jazz es egyeb klubjairol, sok etterem, es kavezo talalhato itt, mivel ezen a kornyeken talalhatoak elszorva a New York University epuletei. Mi a multkor nagyjabol csak a parkban voltunk. Meg nagyon csendes volt minden, leultunk egy kavezoba, aminek Reggio volt a neve es azt irta magarol hogy itt szokgaltak fel eloszor a cappucinot. En ehhez kepest egy narancslevel orvendeztettem meg magamat es az bekapolt zabkekszemet oedig Zoli dupla espressojaba martogattam. Tovabb setaltunk a parkba, ahol a szokokutban egy cuki negy ev koruli kislany futkarozott a bokaig ero vizben a tengeresz csikos furdorucijaban(illusztracio kesobb). Elindultunk az otodik sugaruton, atsetaltunk a Union Squarre, ott is leultunk a parkba, ahol egy mokus pozolt nekunk egy fan konkretan egy meterre tolunk!!! A helyieknek ez igazan nem nagy szam, de mi nagyon odavoltunk erte. Aztan megjelent megegy :-) Tovabb setaltunk eszak fele es emlekeim alapjan tudtam, hogy balra fog esni a Koreatown, ahol biztosan talalunk kedvunkrevalo etelt. Rogton a masodik kirakatnal lealltunk, ahol pici asszonyok gombocokat keszitettek. Az egyik a tolteleket kavarta a masik a gomboc tesztajat nyujtotta a harmadik megtoltotte, becsukta es megfelelo formara nyomkodta, anagyadik pedig rendeles szerint, vagy forro vizbe dobta vagy serpenyoben sutotte meg, hogy picit megbarnuljon a tesztaja. En ebbol a dumplinbol betemeltem nyolc darabot. Zoli negyet plusz valami forro vas edenybe az asztalnal osszesutott zoldseges rizst, ami sajnos nem volt valami finom. Ez utan kiertunk a Herald squarre, ahol szinten jartunk mar, itt talalhato a hatalmas Macy's aruhaz. Mi felszalltunk egy buszra es kibuszoztunk a kilencedik sugaruthoz( a sugarutak eszak-del iranyuak, az utcak kelet-nyugatiak), ahol Zoli kedvenc aruhaza talalhato. Akkora mint egy media markt, hatalmas fotofelszereles szekcioval. Ez nem egy uzletlanc, ebol ez az egy letezik. Erdekessege, hogy ortodox zsidok nyitottak nagyon regen. Negy evvel ezelett meg alig dolgozott egyeb kulturaju embe, de most mar nagyon sok fele embe volt itt, meg nok is :-) Az a masik lenyege, hogy minden elado nagyon profi a sajat teruleten es nagyon sok elado van. A pultoknal lehet erdeklodni a kulonbozo aruk irant, persze ki van teve minden. Zoli gyakorolt is egy kicsit egy digitalis zongoran. En pedig vettem a tabletthez egy tolat aminek a vegevel lehet bokdosni :-) Ha veszel valamit(amibol tobb van kint, tehat nem egy laptopot mondjuk) akkor leveszed a polcrol odamesz a pulthoz az egyik eladoho, aki felveszi az adataidat, nyit egy szamlat, kapsz egy papirt, elveszi az arut beteszi egy muanyag dobozba es fizetes utan kapod meg mar bezacskozva a cuccot. Na de az a muanyag doboz az egesz aruhazban a fejunk folott futo es lathato rendszeren futkarozik ide-oda. Aki velem foglalkozott temeszetesen nagyon orult nekem, mert luxemburgbol vevoje meg nem volt es mondta hogy O Portugal en meg elkezdtm meselni neki, hogy nalunk milyen hatalmas portugal kozosseg van, ennek nagyon orult, meselte, hogy csak azt tudta, hogy Nemetorszagban es Svajcban van nagy Portugal kozosseg, mert a Nagypapaja ot elt sokat. :-) Szoval ez a szoksaso, nagyon tipikus es szimpatikus dolog, hogy itt Amerikaban szinte kivetel nelkul mindig kialakul idegenekkel is egy kis kozvetlen kommunikacio es ez orommel tolti el az embet marha nem szociopata. Aztan a Zolit kiszolgalo ficko pedig egy kis tippet adott nekunk es lerajzolta, hogy nem messze a boltol kezdodik egy park, ami egy felszini vasuti sin volt meg par eve es most tobb kilometeren keresztul futo park lett belole. Eleg keskeny ugyebar, kozepen ko es ket oldalt novenyesitettek, kis fakat ultettek bele, tele van azert padokkal es sok kis kiszogelles tallahato, ahol kicsit el lehet idozni es bekukkantani az adott kelet nyugat iranyban vegighuzodo utcaba. Jo kis elmeny volt. Nem is gondoltunk volna, de vegul a Bleecker streeten vegighaladva visszaertunk a reggeli utcankba, ami teljesen atalakult csendes kis helybol fenyes, hangos kavalkadda. Talaltunk egy tipikus alagsori kis zene klubot ahol fel kilenckor kezdodott egy koncert, azt a parkban kibekkeltuk es leultunk a szinpadtol egy meterre. Nekem meg igy is sikerult tizmasodpercre elaludni az egyik szam alatt. Mint kiderult a zongoranal egy hetven ev koruli nagyon hires brazil jazz muzsikus ult Antonio Adolfo(ra lehet kersni a youtubeon), o volt a vendeg es foleg sajat szerzemenyeket jatszott a klub ket helyi zeneszevel, egy dobossal es egy bassz gitarossal, valamint ot volt meg egy zenesztarsa is, egy hatalmas(szerintunk az akcentusa alapjan nemet) szajharmonikas. Fantasztikus volt, sirtam, nevettem mindenfele erzelmeket kihozott belolem a zenejuk. Ezutan felalomban hazametroztunk :-)